2010.november 23.
Öt kutyával mentünk Mórra,ebből hármat mi vittünk Petivel.
Nagyon jó hangulatú,remek vadászat volt. A kutyáink szót fogadtak,nem szállt el az agyuk,élvezet volt velük a nap.
Már vége volt a vadászatnak -bár a kutyák keresgéltek még a nádban,mi pedig a nád mellett sétáltunk vissza a kocsikhoz- mikor Csoda többszöri hívásra sem jött ki a nádból. Hívtuk,sípoltunk,semmi. Aztán egyszer csak kijött sántítva,de avval a lendülettel ment is volna vissza. Nem engedtük,inkább tüzetesen elkezdtük vizsgálni a sántítás okát. Szinte rosszul lettünk mikor megláttuk,hogy a kutya jobb mellső lábát alulról teljesen körbevágta valami(nád?) vagy valaki(disznó?). Totál kiborultam...
A helyi hajtó srácok gyorsan megszervezték az állatorvoshoz való jutást.
Csoda állapotát először stabilizálni kellett,mert nagyon kivérzett és rettenetesen lehűlt a test hője. Mikor altatható lett,akkor a doktornő Peti segédletével kitisztította a sebet és összevarrta.
Csoda most már újból a régi!!! Ezt a kalandot meg őrzi egy szép kis hónaljplasztika….
Ezúton szeretném még egyszer megköszönni Vígh Zsófia doktornőnek a gyors és lelkiismeretes ellátást.