2014.december 31.:
Az év utolsó napjára egy könnyű sétát és egy kis gyakorlást terveztünk a barátainkkal és a vizsláinkkal. Először dúvaddal gyakoroltunk, amit az összes kutya nagyon szívesen apportírozott. Sőt, még Bíbor és Cukor is büszkén cipelte a nehéz ravaszdit, pedig ők még csak 9,5 hónaposak.
Aztán Süti (Parlagi-vadász Alkony) egy bokrost elkezdett ugatni, erre odarohant az összes kutya, a bokorból meg kitámadott egy három lábon bicegő, sebzett vaddisznó. A disznó jött felénk, a kutyák ugattak, mi ijedten kiabáltunk. Pogány úgy gondolta, hogy majd ő megoldja a helyzetet és a folyamatos csaholásával állította a sérült vadat, nem hagyva neki nagy mozgásteret. Én iszonyúan megijedtem, nagyon-nagyon féltettem őt. Hiába hívtam, sípoltam, nem jött le a vadról. Nem volt más választás: Pogányért oda kellett menni a disznó közelébe. Ezt a feladatot a férjem és az egyik barátunk vállalta magára, de szerencsére sérülés nélkül megúszta mindenki.
Ezután hívtuk a vadőrt, aki véget vetett a vaddisznó szenvedésének.
Boldog, nyugalmas Újévet kívánunk minden vizslás barátunknak!